Idén 2 év után végre újra kijutottam a Gamescom-ra (a világ legnagyobb game show-ja), ami több szempontból is érdekes volt most számomra. Három olyan külföldi barátommal mentem, akiket a Final Fantasy XIV Online-ban ismertem meg még 2013-ban, így egy egészen nemzetközi kis csapat (holland, svájci, osztrák és magyar) állt össze.

Mindenek előtt szeretném megjegyezni hogy hatalmas dicséret illeti a szervezőket a bejutás megszervezéséért és lebonyolításáért. Egy korábbi cikkemben már írtam arról, hogy a németországi szomorú események és zavargások miatt a Gamescom idén szigorította a biztonsági ellenőrzéseket. Rengeteg biztonsági őr, rendőr, és speciális osztag biztosította a területet, a bejáratnál pedig a táskákat egyesével átvizsgálták. Sokan aggódtak hogy ezzel hatalmas sorok fognak feltorlódni (a látogatószám hatalmas, 5 nap alatt több mint 350 ezer ember), de pozitív csalódásban volt részünk. Szinte abszolút nem volt várakozási idő, több soron történtek az ellenőrzések, mindenkinek ásványvizet osztottak, a látogatók pedig fegyelmezetten és rendezetten viselkedtek. A legnagyobb fájdalmam tényleg csak annyi volt, hogy a cosplayesek nem vihették be a replikáikat (ez alól kivételt a kiállítók és a speciális programok képeztek) – bízom benne hogy jövőre talán már újra bevihetőek lesznek.

A 4 napra végül 3 cosplayt vittem, Nova mellé azonban éppen hogy be tudtam préselni a Final Fantasy XIV-es Miqo’te cicámat és D.Va-t az Overwatch-ból (sajnos az új páncél elemeket otthon kellett hagynom, Nova felemésztette a bőröndömben a helyet, olyannyira hogy még a ruháimat is külön táskában kellett vinnem).

Novát hagytam a szombati napra, mivel az első két napon főleg mászkálni akartam. Amennyiben valaki cosplayezik, de nézelődni is szeretne, nem hátrány valami kényelmes jelmezt választani. Nem csak a hatalmas tömeg miatt, de például mi az egyik napon 15000 lépést tettünk meg a rendezvény területén, ami kb. 10 km távnak felel meg (a Gamescom tényleg hatalmas, minden tekintetben).

A megtekinthető, kipróbálható játékokba külön most nem megyek bele, hiszen rengeteg cég képviseltette magát, rengeteg kipróbálható dologgal, újdonsággal, programokkal, és mindenhol igyekeztek megteremteni a jó hangulatot és látványvilágot. Szöveg helyett inkább nézzétek meg a galériát a cikk végén, illetve a videót – remélhetőleg tudok nektek egy kis betekintést adni segítségükkel a Gamescom fantasztikus és különleges, pezsgő hangulatába.

A kiállító csarnokokon kívül jártunk még a Cosplay Village-ben, ahol újra jópofa díszletekkel és fotóhátterekkel készültek. Ha valakinek fotózkodni támadt kedve, egy fantasy, egy futurisztikusabb (itt még füstgépek is működtek szombaton) és egy japános cseresznyevirágos fotósarok közül választhatott. A cosplayesek nagy része mindig megfordul itt, egyrészt a fotózási lehetőségek miatt, másrészt csúcsidőszakban a jelmezek itt vannak a legnagyobb biztonságban a tömegnyomor elől. Volt egy kisebb színpad is, ahol a mini cosplayes programok mellett akadtak fan koncertek, bemutatók, beszélgetések is.

Egy egész csarnokot kaptak a boltok, ahol nem csak játékokat, és játékokhoz kapcsolódó fancuccokat lehetett kapni, bőven akadtak animés dolgok is. A legtöbb nagy cég természetesen kitelepítette a saját boltját, főleg a Blizzard és a Square Enix standnál álltak rengetegen (amellett persze hogy az egész csarnok dugig volt emberekkel). Továbbra is töretlen „divat” a különféle pólók viselete, hogy nyerted vagy vetted az mindegy, de akár kimondott Gamescom-os cuccokat is lehetett vásárolni a rendezvény több pontján felállított Gamescom shoppoknál (többek közt itt árulták a játékokhoz való több órás sorban állást megkönnyítő kis összecsukható székecskéket is).

Az étkezés… Ha valaki megéhezik-megszomjazik, és helyben szeretne vásárolni valamit, akkor sajnos igencsak mélyre kell nyúlni a pénztárcába… Egy pizza szeletet átlagosan 2500Ft-ért, egy palacsintát 1200Ft-ért, a minimális sültkrumpli és virsli adagot 3500Ft körüli összegért lehetett beszerezni. Ha tehetem sosem vásárolok ételt bent, ez alól egyedül a nutellás palacsinta kivétel, ami valami istenien finom.

Sajnos a Blizzard cosplayversenyére idén nem jutottam be (létszámkorlát – jövőre újrapróbálkozom), de a verseny előtt megfordultam a színpad környékén hogy meglessen a többi cosplayest. Mint már említettem, minden alkalommal hatalmas inspiráció ez nekem, nagyon sok a fantasztikusan jó jelmez, ami most is arra ösztönzött hogy próbáljak még jobban fejlődni. A versenyre bejutott cosplayesek egyébként saját kis elkerített pihenő részleget kaptak a színpadnál, padokkal, székekkel, asztalokkal és vízzel. A színpad oldalánál pedig több fotós is felállította a felszerelését, ami azért is volt ideális hely a cosplayesek fotózására, mert ezen a részen már nem volt tömeg.

Számomra egyébként a szombati nap volt cosplayes szempontból a legnagyobb élmény (ezen a napon vittem ki Novát).
Miközben a Blizzard nagyszínpad körül bóklásztam és fotóztam, teljesen véletlenül belefutottam Kamuiba és Bennibe, akik szintén véletlenszerűen döntötték el hogy aznap civilben kilátogatnak a rendezvényre. Így sikerült pár szót váltanunk, mivel nem rohantak annyira sehova. Külön örültem hogy Kamuinak nagyon tetszett a Novám.

Yuriko & Kamui

Azonban nem csak tőle kaptam dicséretet, néhány Blizzard alkalmazott is odajött, illetve az egész rendezvény alatt rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a látogatóktól e cosplay kapcsán, egészen hihetetlen volt. A kis csapatomat aznap teljesen el is kellett hagynom emiatt, ugyanis 10 lépést nem tudtam tenni anélkül hogy valaki ne állítson meg – ez a többi napon a másik két cosplayemnél abszolút nem volt jellemző ekkora mértékben. A szombati napom így főleg lassú sétákkal, fotózással, beszélgetéssel és ismerkedéssel telt. Még spanyol ismerősökkel is találkoztam (együtt dolgoztunk 2013-ban a Dragon’a Prophet standnál mint cosplayes hostessek).

Egyedül azt sajnálom, hogy amíg én cosplayben bóklásztam, kis csapatom meglátogatta a Ubisoft részleget, ahol pont őket választották ki egy speciális tesztre: kipróbálhatták a South Park: The Fractured But Whole játékot a speciálisan ehhez készített Nosulus Rift-tel. Míg a VR a vizuális élményekre épít, addig a Nosulus Rift egy olyan maszk, ami a szaglószerveket veszi célba. A játékban szellentés segítségével lehet közlekedni, harcolni, stb. – A Nosulus Rift pedig gondoskodik arról hogy a játékos pontosan érezze (szó szerint) hogy ez milyen is lehet. Bár a barátaim élménybeszámolója alapján nem vagyok biztos benne hogy én is szívesen átéltem volna ezt, de nagyon szívesen videóra vettem volna az arcukat a teszt alatt.

Ahogy fentebb említettem, kis csapatunk a Final Fantasy XIV-ben ismerkedett össze, amivel azóta is játszunk, így természetes volt hogy viszonylag sok időt töltöttünk a Square Enix részlegében, ahol kétszer is bejelentkeztünk a napi Battle Challenge-ekre, ahol nagyközönség előtt kell megküzdeni a játék egy speciális főellenfelével a 8 fős csapatoknak.
Akit érdekel hogyan is működik egy ilyen: egy lépcsőzetes színpadra kb. 30-40 gépet állítanak fel, egy hatalmas kivetítővel a háttérben. A jelentkezőknek sorba kell állnia a színpadhoz, míg sorra nem kerülnek (esetünkben ez mindkét nap olyan 2.5 óra volt – de ez még az elfogadható kategóriába esett). A Square Enix alkalmazottak mindenkit megkérdeztek milyen kaszttal fog játszani, ez alapján igyekeztek összeválogatni egy csapatba a megfelelő embereket. Ami pozitív volt, hogy az együtt érkezőket nem választották szét. Miután megkaptuk magunk mellé a másik 4 embert, meg kellett várnunk míg az éppen aktuálisan játszó csapat befejezi a küzdelmet, majd átvehettük a gépeket. Kaptunk egy kis időt hogy beállíthassuk a karaktereinket (képességek, stb.), illetve hogy a kezdők ismerkedhessenek kicsit a játékkal, majd karaktereink bekerültek az arénába, és indulhatott a küzdelem.
Az első napon rutinos másik 4 játékost kaptunk magunk mellé, másnap azonban 2 olyan is volt a csapatban akik teljesen kezdők voltak (őket a Square Enix alkalmazottak segítették a játék alatt). Mindkét alkalommal sikeresen vettük az akadályt, melyet 1-1 pólóval jutalmaztak („I beat Thordan” illetve „I beat Sephiroth”).

Igyekeztünk majdnem minden nap zárásig maradni (általában 11-re mentünk ki), vasárnapra azonban már eléggé elfáradtunk (mint említettem, volt olyan nap amikor 10km körüli távot gyalogoltunk bent). A nap végén azért mindig belefért távozáskor egy kis Pokemon vadászat (természetesen mindig voltak aktív lure modulok, és a rendezvényközpont melletti vasútállomáson folyamatosan ment a harc az ottani Gym-ért).
A személyes kedvencem azonban a tömeget terelő biztonságiak egyike, aki hangosbemondóval terelte udvariasan, de nagy adag humorral megdobva a tömeget – amennyiben követték az utasításait, mindig megdicsérte őket, és jutalomból bejátszotta a Titanic zenéjét. Az emberek imádták – amikor másnap a vágányokhoz osztották be, egy kisebb tömeg gyűlt össze a lábánál, reagálva a poénokra:

Szerencsére a szép idő is szinte végig kitartott, csak vasárnapra fordult igen borongós-esősbe – valószínűleg ezért is éreztük ezt a napot laposabbnak, bár talán már a fáradtság is közrejátszott, illetve hogy addigra szinte mindent megnéztünk már ami érdekelt minket.

Bár vannak akik azt mondják hogy játékok és bejelentések tekintetében laposabb volt ez a Gamescom mint a többi, illetve a cosplayesekre vonatkozó szigorítás is éreztette a hatását (sokan más, egyszerűbb cosplayt hoztak, vagy a fegyvereik, kiegészítőik nélkül jöttek), számomra pozitívan zárult az egész, köszönhetően a társaságnak is. Jövőre – amennyiben idő és anyagiak engedik – valószínűleg újra kint leszek, és remélhetőleg sikerül végre bejutnom a Blizzard cosplayversenyre is.

Yuriko

És aki még nem unja, itt egy bónusz galéria a végére: