Nos, ez tényleg egy igencsak megkésett összefoglaló, mivel inkább már arról kellene írni mi is lesz a közeljövőben, de con után általában azzal töltöm az időm nagy részét, hogy igyekszem behozni a szervezés miatt elhanyagolt dolgaimat…

Szóval akkor vágjunk is bele (megpróbálom rövidebbre fogni, valószínűleg úgysem akar senki kisregényt olvasni : ) ).

Péntek

Ez volt ugyebár a Matsuri Nap, és részemről a leglazább is, bár ebbe valószínűleg beleszámított az is, hogy az ember első napon még viszonylag friss (ami a harmadik napon már nem jellemző annyira).
Eredetileg yukatában terveztem menni, de Lyraevi megkérdezte nem kaphatná-e meg kölcsönbe, mivel nincsen sajátja. Végigvettem a lehetőségeimet, és eszembe jutott hogy ott van még a múltkori – kissé freestyle – miko ruhám, ami valamilyen szempontból szintén tradicionálisnak számít, szóval miért is ne.
Hogy kicsit feldobjam a dolgokat, összekombináltam egy régebbi tervvel, miszerint már régóta szerettem volna egy „Kitsune” cosplayt. E két dolog kombinációjából született tehát ő:
–

–

–
Ami a többit illeti, a nap nagy részét a nagyteremben töltöttem a megnyitóval, programok felkonferálásával + némi asszisztenciával (pl. Karin koncertjénél).
A maradék időt vagy a szervezői szobában, vagy kint töltöttem a szabadban (vagy csak szimplán a szervezői és a nagyterem + technikai árok között rohangálva).
Sikerült még a nyüzsgés előtt leülnöm Lonával kint beszélgetni, később pedig még jópár cosplayes ismerőssel összefutottam kint a délután folyamán, de sokakkal sajnos csak futtában tudtam pár szór váltani.
Késő délután kipróbáltuk Venommal, Acheronnal, Lyrával és Meglivornnal a tradícionális kajákat (részemről a currys csirkét rizzsel, Venom szintén, Acheron meg valami más furát evett), de nekem ez most valahogy nem jött be, pedig szeretem a currys dolgokat ^^;

Ahhoz képest hogy első nap kevesebb emberre számítottam, elég sokan voltunk.
Összességében szerintem jól zajlott a Matsuri Nap, sokan jöttek tradícionális ruhákban (a kimono versenyre 26-an jelentkeztek), azt pedig külön élmény volt látni ahogy Karin koncertjén a közös táncnál a közönség szinte kivétel nélkül részt vett benne (azt hiszem ezen Karin maga is nagyon meglepődött). Én is meg akartam próbálni, de aztán gyorsan rájöttem hogy nem igazán fog menni, mert míg a közönség szemből látta Karin mit csinál, addig én fent a színpadon oldalról, tehát nem sok esélyem volt jól elkapni a mozdulatokat ^^;

Szombat

Általában a szombati nap a „legforgalmasabb”, így a legkimerítőbb nap is egyben.
Hajnali 5-kor ébresztő (még jó hogy ilyenkor Pesten tudok aludni…), fürdőszoba, cuccok összepakolása (cp listák, felkonf szövegek, kérések listája, zsűri listák, túlélő-készlet, Felicia begyömöszölése a táskába, stb.). Z jött értünk kocsival, és nem sokkal később már a PeCsánál voltunk. Némi huzavona mindenki kedvenc biztonsági őrével, majd sikerült bejutni.
Gyors lepakolás majd átöltözés, Venom elkezdte a cosplay segítők eligazítását, közben a technikusok is elkezdték beállítani a technikát. Történt ez-az, és mire észbe kaptam már mehettünk is zsűrizni.

Ezen a napon a Felicia cosplayem volt rajtam végig, azt hiszem Saber mellett ő lett a másik legmelegebb ruhám…
Zsűrizés előtt az egyik J-Rádiós megkérte integessek a kamerába, mert az egyik ismerőse nagy Darkstalkers-fan ^^
(Egyébként nem, én sem tudtam hogy a J-Rádió termében van kamera)

–
Zsűrizésnél a hangulat jó volt, sokan kaphatóak voltak a humorra, sokan viszont még mindig nagyon izgulnak.
A mezőny most is elég vegyes volt, viszont a színvonal még mindig növekszik. Aminek örültem, hogy előkerültek a régi, klasszikus karakterek is, mint pl. Deedlit, Eternal Sailor Moon, stb.

A melegtől szinte kivétel nélkül mindenki szenvedett, nem tudom ki hogy volt vele, de nekem valahogy eddig ez volt a csúcs a hőmérséklet kapcsán. Alapvetően nagyon fázós vagyok, 28 fokban is kényelmesen elvagyok, de ez most valahogy még nekem is sok volt. Ez mondjuk meglátszott a cosplayemen is, a melegnek megadták magukat a csíkok és mindenképpen le akartak pottyanni (mondjuk erre időközben már megvan a megoldás, so next time…), és a paróka is csak 20 percig volt hajlandó megtartani a formáját (történetesen ezért van az, hogy a conos képeken totál „laposnak” néz ki…).
Lényeg a lényeg, most már tudom hogy érzik magukat a kutyáim kint az udvaron, nyár közepén, és miért is néznek ki úgy ahogy.

Alig fejeztük be a zsűrizést, már csörgött is a mobilom, megérkeztek ugyanis Ausztriából az osztrák vendégek. Biztos van aki még emlékszik rá hogy az egyik korábbi bejegyzésemben írtam az osztrák fotós párosról, akik nemrég nálam jártak. Szóba került akkor a mi conunk is, és gondoltam akkor már megkérdezem nem látogatnának-e el ide, és végül éltek a lehetőséggel (így végül a nap folyamán végre volt lehetőségem megnézni a képeket, amiket a legutóbbi fotózás alkalmával készítettek).
Eredetileg 10 előtt akartak ideérni, de előző nap késő estig fotóztak (cégeknek is készítenek reklámfotókat), így nem tudtak elég korán elindulni, és késve érkeztek. Gyorsan kimentem eléjük, aztán tettünk egy gyors kört a PeCsában. Sokat sajnos nem tudtam velük így már foglalkozni, mivel már csak percek voltak a Craft színpadi részének kezdetéig. Gyorsan elnavigáltam őket tehát a fotósoknak fenntartott helyre, aztán irány a technikai árok.
Gyors egyeztetések, még egyszer átmentem megnézni hogyan állnak a versenyzők és hogy minden rendben van-e, aztán start.
Még mindig meglepődök hogy néhány jelmez mennyire másképpen mutat színpadon, a világítás, a különböző színek, a vakuk, stb. érdekes effekteket tudnak kihozni.
Miután az utolsó versenyző is levonult és megvolt a zárószöveg, Licorne-al átmentünk mi is a csoportos fotózásra. Az utóbbi egy évben nem nagyon jutottam ki rá, valami mindig közbejött,
szóval most kimondottan jól esett mászkálni kint kicsit.
Itt született az egyik kedvenc képem =D (remélem Lona nem haragszik meg hogy kicsempésztem a galériájából ide:
–

–
Ja, az alábbi képen egyébként harmadszori megnézés után ámultam el igazán… a méretarányok O_o; (azt mindig is tudtam hogy pici vagyok, na de hogy ennyire….?)

–
A nap további része hamar eltelt, fotózás után vissza a szervezőibe, zsűrizés, szavazatszámlálás, ajándékok összerakása, stb. majd végül eredményhírdetés.
A nap záró poénja az volt, amikor Saloméval átmentünk megnézni a késő esti szabad karaokét, ahol aztán eltáncoltuk megint a hare hare-t (részemről félig Feliciában), miközben Tuki-chan és Ronja elénekelték a karaoke verziót ^^
(Arról sajnos nincs képem )

Viszonylag későn estünk haza, még egy gyors ellenőrzés a cp emailek kapcsán, aztán fekvés, és lelkiekben felkészülés a másnapra.

Vasárnap

A vasárnap kissé „üresen” indult ami a kapunyitást illeti, erre valószínűleg az esős időjárás is rápakolt egy lapáttal, lassan kezdtek csak gyűlni az emberek.
A cosplayverseny egyéni versenyzői közül sokan nem jöttek el, így végül csak 7-en léptek fel. A csoportosnál sem volt „teltház”, de ott kevesebb volt a lemondás.
A versenyzőkön kívül a cosplaysegítők takarítóbrigádja nagy népszerűségnek örvendett, és a végén be is söpört 8 szavazatot. : )

Amúgy ez a nap volt Kitsuko, a cosplay.hu mascot „napja”, azt hiszem a végére bele is rázódtam a gyerekesebb stílusba ^^;

–
Ez poén lett, kár hogy kicsit sötét volt már akkor ^^

–
Ez pedig… hogy is mondta Venom?
„Yuriko utolsó pillanatai…” ^^;

–
Csoportos perf után egyébként véletlenül sikerült ellopnom a mikrofont a technikusi árokból… Épp rohantam a szervezői felé a csoportos verseny után, mikor a folyosó közepén Gabriel megállított hogy mit szorongatok olyan lelkesen a kezemben… akkor néztem hogy simán lenyúltam a mikrofont. Vittem is volna azonnal vissza, de aztán hirtelen elkapott az a két fotós, akik azzal a nagy géppel és vászonnal állomásoztak a nagyterem mellett, és hogy csináljunk olyan képeket amint éppen énekelek a mikrofonba.
Kb. 10 perc után be is estem a technikai árokba, elnézést kértem gyorsan a Pecsás hangtechnikustól aki már égen-földön kereste a mikrofont. ^^;
Később Venommal és Acheronnal meglátogattuk Dancit a Mondo pultnál. A zsűrizés is viszonylag gyorsan megvolt. Ezen a napon végre valamivel több szabadidőm akadt, így meg tudtam állni végre hosszabban is más cosplayesekkel beszélgetni.

Vasárnap késő estig maradtunk, jóval zárás utánig. Mindig fura hangulata van a Pecsának mikor eltűnik a tömeg, és már csak a szervezők, a segítők egy része, a pakoló pultosok és a biztonsági személyzet lézeng a környéken. Az ember lassan realizálja hogy vége van…

Ezúton is nagy nagy köszönet a cosplaysegítőknek a kitartó és gondos munkáért, a segítségért illetve a kitartásért *hug* <3
Ez kapcsán egy bónusz kép a végére ^^

Folyt. köv. hamarosan egyebekkel.